Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem egyén hanem CSAPAT!

2014.10.25

Hogyan harcoljunk csapatban?

Hogy lehetnék jobb, minek kell ezt gyakorolni, miért kell összeszokni ?

 

 

Lesz akinek ez az egész írás kézenfekvő és felesleges időhúzás, lesz akinek egy zagyva kuszaság és felesleges túlbonyolítás. Pedig a csaták leginkább fejben dőlnek el, hogy sorozatban jó döntéseket hozzunk úgy, hogy minél több minket körülvevő tényezőt veszünk figyelembe. Nem könnyű téma és nehéz jól összeszedni, megfogalmazni, de ígérem mindent megpróbálok!
 

Rengeteg írás, beszámoló és jótanács létezik arról, hogy hogyan legyünk jobbak 'random'-ban. Ezek mind arról szólnak, hogy hogyan használjuk ki a körülöttünk zajló eseményeket, a játékosokat, a szituációkat. Figyeljünk, tegyük a dolgunkat, ha kell legyünk bátrak, vagy várjunk ki a végső megfelelő pillanatig. Ha van alkalmas játékos, akkor próbáljunk meg vele összejátszani, segíteni egymást.
Sokszor hallottam már azt a szidalmat, hogy a lila játékosok kempelnek végig, mert hátulról lövöldöznek és amikor már eleget sebeztek - gyengék az ellenfelek -, a végjátékban kivégeznek mindenkit és ettől lesz csak jó a statisztikájuk. Ez is egy nézőpont és még csak azt sem tudom mondani, hogy ne lenne benne igazság a részükről.
Egy jó játékos viszont mit lát? Előre rohannak a tankok eszetlenül, amikor nem is tudják mi vár rájuk - mert nincs felderítve - és két lövést se lehet leadni arra amit felszpottoltak, mert elhullanak mint a legyek és máris öt tank hátrányból lehet megpróbálni fordítani. Nem próbálok ebben a nézeteltérésben igazságot szolgáltatni, de az egész az alkalmazkodó képességről és taktikai érzékről szól. Van aki ezt képtelen átlátni vagy nem is akarja, mert egy könnyed szórakozásként tekint a játékra és ebből kifolyólag nem is veszi olyan komolyan az egészet.
Akár jó játékosról van szó, akár gyengébbről, minden amit ezen körülmények között alkalmaztunk a túléléshez, a csapatban való mozgásnál lehet teljesen el kell felejtenünk, különben könnyen mi és a csapatunk vesztét okozzák majd. Legyen szó itt akár Team Company-ról (századozás /TC), Team Battle-ről (csapat  csata /TB), Clan War-ról (klán háború /CW).

A csapatban való mozgásnál hatalmas előny lehet a fókuszált tüzelés és a tankok között jól szétosztott sebződés. Így túlerő ellen is fel lehet venni a harcot. Sajnos a random csatákban elért tapasztalatok, csak egy bizonyos része lesz segítségünkre. Berögzült mozdulatok és reakciók hátráltathatnak is sokszor, el kell őket felejteni, hogy egységként tudjunk harcoljunk közösen, ha egyéni túlélésre játszunk az mások értelmetlen halálához vezethet.
Ezt viszont a legnagyobb hiba lenne pont egy kláncsata alatt elkezdeni megtanulni, az újdonsült top tankunkkal. Rengeteg gyakorlás szükségeltetik, mert teljesen más dolgokra is kell majd figyelnünk és ezt csípőből kell majd tudnunk kezelni. Játéktudástól és WN effeciency értéktől függetlenül, találkoztam már jó és rossz csapatjátékossal, de ezen lehet változtatni tudatos gyakorlással.

Ha százalékban kellene meghatároznom, a taktika és a játékosok ügyessége között, hogy melyik nyom a latba többet egy csatánál, akkor olyan 60-40%-ban a játékosok ügyessége nyerne. Ez főleg akkor van már jelen, ha a taktikán már mindenkinek annyit kellett változtatni - alkalmazkodva az ellenfélhez -, hogy már nem a papír séma szerint mennek a dolgok. Egy full lila csapatot is verhet el egy közepes csapat, ha épp jobb a tank választás a pályához, vagy rákészülnek az ellenfél taktikájára, esetleg valami hihetetlen váratlant csinálnak ami meglepi az ellenfelet.

Ha kicsit is komolyan vesszük a csapatjátékot, akkor van irányító (Field Commander /FC), a játékosok kommunikálni tudnak egymással (TeamSpeak) és mindenki azt csinálja amit a parancsnok a taktika alapján mond.
El is érkeztünk a legnagyobb problémához amivel találkozni szoktak a csapatok. Nem játszottunk még eleget csapatban és nem szoktunk össze a parancsnokkal, az utasításaival, a modorával. Nem tanultunk meg csapatban mozogni és posztonként gondolkodni, parancsot értelmezni! Ha egymást sem ismerjük még elég jól, bizonyítani akarunk, netán a pályával vagy a tank ismeretével van valami apró kis problémánk, akkor ez itt megsokszorozódik és elterelheti a figyelmünket a feladatról.

 

Tank és pálya ismeret

 

Az az elfogadott a nagy Európai klánoknál, hogy minimum 300 csatával kell rendelkeznie a játékosnak az adott tankkal, hogy úgy lehessen rá tekinteni mint aki érti vele a dolgát (egyáltalán jöhessen vele CW-re). Személyes véleményem szerint, van akinek ez már megy 100-200 csata után is, de van aki 500 után is még csak felszínesen karcolgatja a tank igazi kihasználásának tudáshalmazát.

- Sokat kell gyakorolni random-ban a tankunkkal ahhoz, hogy:

 - tudjunk a tankunkkal biztos kézzel bánni
 - ismerjük mi lövi be könnyedén és nehezebben, normál, illetve prémium lőszerrel, milyen távolságról
 - legyünk tisztába mit tudunk vele biztosan besebezni, normál illetve prémium lőszerrel, milyen távolságról
 - legyen arra érzékünk, hogy mennyire szabad még becélozatlan állapotú célkeresztállásban tüzelni biztosra menve
 - minden trükköt megtegyünk zsigerből, hogy lepattintsunk egy-egy lövést
 - egy éppen kialakult egy az egy elleni szituációt magabiztosan megnyerjünk, ha hp-fölényből indulunk
 - egy arty-nál minden találatunk sebző legyen és egy mozgó tank se jelentsen problémát
 - kialakuljon az érzékünk egy gyorsan mozgó tank elé lövésben, ha messziről kell kilőnünk (lőszer sebesség)
 - menet közbeni biztos tüzelés közepes tankból, külső nézettel

 

Biztos nincs olyan játékos, aki minden pályát egyformán szeretne. Mindenkinek van olyan amit kedvel és amit utál. Ha egy pályát nem szeretünk, annak az esetek túlnyomó többségében az az oka, hogy nem találjuk rajta a helyünket. Erre a csapatjáték nem ad jó megoldást, a pálya elleni ellenszenvünket 'random'-ban le kell győznünk. Ajánlom jól sikerült visszajátszások megnézését, ahol igazán jó eredmények születtek a tankunkkal, vagy annak kategóriájában (wotreplays.com, vagy wotreplays.ru). Jó felderítő helyeket tanulhatunk, láthatjuk a legalkalmasabb felhasználását, feladatát a tankunknak az adott térképen, az előnyös pozícióit, stb..
 

- Pályákkal kapcsolatban fontos, hogy ismerjük az alábbi összefüggéseket:

 - adott pozícióban, honnan kaphatunk kereszttüzet
 - honnan szpottolhatnak, mi honnan melyik pályarészt láthatjuk be
 - hol biztonságos arty elől (arty safe), illetve mi honnan hova tudunk belőni vele
 - domborzat és (hull down) fedezékek ismerete
 - spéci búvóhelyek, egérút, levágások, hegyekre feltolható tankok
 - triviális szpotter bokrok és sniper pozíciók ismerete, arty-val vagy tankkal történő meglövése vakon
 - 450-707méteres sniper látótáv kihasználása a gyakorlatban, hogy fel se szpottolhassanak ha lövünk
 - városi védőpontok ismerete, ahol eredményesen 'sidescrape'-elhetünk (fordított beállás)

Ha ezek már mind adottak és szinte gondokodás nélkül mennek, akkor tudunk koncentrálni a fontos dolgokra.

 

A parancsnoki utasítások végrehajtása, ne légy birka, gondolkodj te is!


A játékosoknak azt kell megtanulniuk, hogy a parancsokat pontosan hogyan is értelmezzék. Ehhez figyelembe kell venni a szituációt, amibe beletartozik a pálya adottsága, az ellenfél valós, vagy vélt pozíciója, a tankunk képessége (rejtőzködés, sebesség, páncélzat) és ezeket figyelembe véve kell mérlegelni a még teljesen biztonságos és a vakmerő végrehajtás között.

Biztosan mindenki játszott már valamilyen egység irányítós stratégiai játékot, ahol egy csapat egységet kijelölve adtunk nekik egy új uticélt. Azok képesek voltak néha egymást feltartva, összeakadva, késlekedni és a leghosszabb útvonalon közlekedni. Na ezeknek az egységeknek a helyébe képzeljük magunkat és próbáljunk meg jól helyezkedni és jó döntéseket hozni.

Ideális esetben van egy eligazítás, ahol egy lelkiismeretes parancsnok elmondja, hogy erre és erre támadunk, ha itt és itt van ellenállás, akkor ide meg oda kell előre/vissza vonulni. Na most az az egyik legritkább eset, hogy pont azt mondta - vagy emlékszünk is épp rá -, ami történni fog. Ráadásul a csaták legkisebb százalékában van ilyen eligazításra idő, a század/csapat csata első harminc másodpercébe tuti nem fér bele ilyen.

 - HP fölény, tank fölény! -
Ha nyerni akarunk, akkor azt úgy a legegyszerűbb kivitelezni, ha több tankunk van és azoknak több a hp-ja. Ha az a parancs, hogy védekezünk, akkor mindent tegyünk meg, hogy a védőposzton ne kapjunk be feleslegesen sebzést, mert ha eléggé meggyengítenek, akkor felbátorítjuk az ellenfelet, hogy ránk jöjjenek. Nem érdemes kimenni a fedezékből, ha ugyan annyi sebzést kaphatunk be, mint amennyit kiosztunk, pláne ha nem tudjuk mi van ott és akár három tank elé is kihajthatunk. Hagyjuk meg ezt a felderítő tankoknak, vagy egyszerűen csak várjunk. Annál bosszantóbb nincs is, az FC-nek, amikor a védekezésre szánt tankokat később már nem lehet bevetni, mert sebzést ugyan nem osztotta ki, de már elvesztették a fele életüket.
Mérlegelnünk kell, hogy ha nincs rá parancs, akkor van-e értelme kockáztatnunk bekapni a sebzést valami kicsiny haszonnal. Az esetek túlnyomó többségében az lesz a jó válasz, hogy nincs és később még jól jött volna. Arról nem is beszélve, hogy lehet nem is baj, ha az ellenfél nem tudja mennyi tankunk van még, az első védők mögött.
A foglalás lelövésénél, a csata vélhető utolsó másodperceinél azért nem illik félteni a tankot. Egy veszélyes scout lelövése miatt megbocsátható bűn bekapni egy kis sebzést.
Egy jó játékos tud rögtönözni, de van olyan is akinek kell a mikro menedzselés, bár ritka eset, hogy erre lesz ideje a parancsnoknak.

 - Sose adjuk fel! -
Mindig lehet egy társunk, aki pár jó lövéssel lehozhatja a csatát, még ha az szerintünk elveszettnek  is tűnik. Akár egyetlen lövésen is múlhat a csata kimenete.

 - Adjunk a többieknek időt! -
Próbáljunk a túlerő ellen úgy helyezkedni, hogy a létező legtovább kelljen velünk foglalkozniuk. Kiemelten akkor, ha van tüzérségünk, lehet ha még öt másodpercig kibírjuk, akkor az égből érkezik a megmentő csillaghullás, vagy pont az az egy lövés kell ahhoz, hogy nyerhessünk...

 - Ha menni kell, hát menni kell !!!! -
El kell fogadnunk, hogy a Field Commander sem egy mindent látó médium. Ráadásul a minimap egy eléggé elnagyolt és primitív visszajelzés számára. Ha ő azt mondja, induljunk el előre, vagy menjünk el A-pontból B-pontra, tuti nem úgy érti, hogy közben zuhanjunk szakadékba,  fulladjunk vízbe, lövessük szét magunkat az ellenséggel - mert egy picit rövidebb utat választottunk -, agyatlanul mint a lemmingek sétáljunk bele a halálba. Ha ilyet mond, akkor tuti van egy biztonságosabb módja is, vagy abban bízik, hogy egy kupac tank egyszerre mozdulva, nagyon kevés sebződéssel meg tudja csinálni ezt a manővert. De ha valaki elalszik és lemarad, vagy megáll a pálya közepén - feltartva a mögötte haladó három tankot, mert látott egy lőhető célpontot és céloz -, akkor az ne csodálkozzon, ha 2-3 ilyen szituáció után, nem lesz kedvelt csapattárs. A többieket veszélyeztetjük egy ilyen akcióval és feltartjuk az egész csapatot, amikor lehet nem is vagyunk vele tisztába milyen fontos lenne az időzítése a mozgásunknak.

 - Szembesítsünk, beszéljük meg! -
Minden szituációban lesz egy legjobb kivitelezés, helyzetfüggő, de ha jó a pályaismerete a parancsnoknak, akkor ott tuti van egy domb, vagy egy bokor sor, ami fedezné az ott vonuló tankokat, avagy egy jó megoldás! Ilyeneket utólag meg kell beszélni, még akkor is ha győztesen jött ki a csapat a csatából.
Ha úgy érzi egy csapatvezető, hogy fogalmuk sincs a játékosainak a munkájáról, hogy miről van ott szó, akkor ajánlom szánjon rá egy-két estét és csináljon rotálós századot (kezdje a nagyszájúakkal). Ami annyit tesz, mindig a sorban következő ember vezeti a csatát. Nem baj, ha veszítünk, a lényeg, hogy lássa mindenki, milyen kezdetleges irányítani a minimapon és szóban utasítani az embereket. Nem lehet minden lépésüket szájba rágni annyi idő alatt, hogy erre-meg arra figyeljenek, melyik oldalon menjenek az úton biztonságban, stb.

 - Egymás tisztelete! -
Nem jó érzés elveszteni egy csatát sehogy sem. Lehet komoly feszültségeket kelt az emberek között, mert utólag mindenki nagyon okos. A játékos a taktikát kritizálja, a parancsnok meg a játékosokat. Nosza, adni kell lehetőséget a másiknak, hogy bebizonyítsa ő hogy csinálná. Persze itt se essünk át a ló másik oldalára, a parancsnoknak is lehet tanácsot adni kulturáltan és felhívni a figyelmét, hatékonyabb változtatásokra, ami jót tenne a taktikának. Érdemes ezt a legkörültekintőbben megfogalmazni, a játékosoknak pedig vakon követni a parancsokat a csata végéig. Az a legrosszabb, amikor hat tankból kettő megáll, nem megy, mert szerintük az öngyilkosság. Ha a parancsnok ismeri az embereit és szerinte hatan meg tudják oldani a feladatot, de csak négy megy, akkor az tuti nem fog sikerülni. Ráadásul ez a legrosszabb, mert nem derül ki, hogy hol van a hiba. Most akkor a taktikán változtassunk? Vagy működne a dolog, ha mindenki megy ? Hol kezdjünk bele a gond orvoslásába?

 

Csapatmozgás, masszaharc

 

- Milyen előnyei vannak annak, ha több tank csapatban mozog:
 - egységként mozogva eszméletlen tűzerőt képviselnek, ha fókuszálják a tűzerejüket, minden egyes újratöltésnél egy-egy ellenséges tankot kivégeznek
 - a hatalmas hp-mennyiség, ha jól helyezkednek akkor nem veszítenek tankot, mindig más nyeli be a sebzést
 - kis veszteséggel, és rövid idő alatt tudnak likvidálni, kisebb számú ellenfeleket

- Milyen hátrányai lehetnek, ha több tank csapatban mozog (mert még nincs gyakorlatuk):
 - egymást akadályozva nem tudják számbeli fölényüket érvényesíteni
 - egymás elől eltakarják az ellenfeleket, késlekedve tudnak csak tüzelni
 - nem védik egymást, a sok hp-val rendelkező tankok hátul lövöldöznek és az ellenfél fókuszált tűzereje érvényesül
 - arty csemege
 - nem azonos sebességű tankokkal lemaradozhatnak emberek


 - Nem megyek, még töltök! -
A legmókásabb válasz, amit egy felderítő médiumtól hallani (Bat Chatillon 25t) arra a kérésre, hogy menjél már szpottolni valamit mert lőnénk, az az, hogy "nem megyek, még töltök". Mintha egy éppen töltő tanknak ne lenne meg a szerepe:

 - ha szpottol, akkor addig a többiek dolgozhatnak, úgy se tudna érdemeben menet közben 2-300+ méterre értékelhető lövést leadni
 - táras védő tank, a jelenléte is elég lehet, hogy az ellenfél ne merjen rájönni a védőinkre
 - masszaharcban, kivegye a részét a csapatsebződésnek

Az ellenfél amúgy sem lehet teljesen biztos abban hogy töltünk, illetve nagyon fontos lehet csak a jelenlétünk is. Másodperceket is spórolhatunk ha már pozícióba kerülünk, segítve akár az út folytatását.

 - Fókuszált tüzelés, egymás védése, helyezkedés, beforgatás mind fontos! -
Amikor találkozik két kupac tank és egymással megütköznek, akkor rendkívül érdekes dolgokon múlhat az összecsapás kimenetele. Leginkább az összeszokáson, avagy a tűzerő fókuszálásán, az egymás megvédésén (shield-elés, low hp-s tank megvédése), a helyezkedésen és azon a pár lepattanó lövésen, ami a legrosszabbkor jön.
Ha az ellenfél tankjai közé hajtunk, beforgatjuk azokat és összezavarjuk, elérjük, hogy kevés tank lásson rá arra akit épp az ellenfél fókuszál, akkor pillanatok alatt tankelőnybe kerülhetünk. Márpedig 1-2 tankelőnyt - ha ugyan olyan jól fókuszálnak a csapatok -, már nagyon nehéz visszahozni. Viszont ha nem hajtunk a támadó tankok közé és szemből lövöldözzük egymást, akkor még a túlerőben lévő csapat is megfogható. Ilyenkor már a tankokon, a páncélzaton, a fedezéken, a random faktoron fog múlni a csata kimenetele és nem az összeszokáson, vagy a tankok hp-ján.
Ha kevés a hp-nk, egylövésesek vagyunk és még van olyan tankunk, amelyik kibír több találatot, akkor érdemes mögé bújni, hiszen egy hp-val is ugyanannyi sebzést tudunk leadni, mint bármelyik tank. Ennek a védésnek a legszebb verziója az, amikor a csapattársunk ránk is figyelve, direkt segítségünkre jön és ő veszi fel a lövéseket, hogy még mi is tudjunk lőni. Persze lehet segítséget kérni szóban is, de olyankor már sokszor késő lehet, mire lereagálják.
A fókuszált tüzelésnek a legfontosabb momentuma, hogy nem törődve a sebzéssel, akár 10hp-s tankot is szedjünk le, hogy a számbeli fölénnyel még inkább biztosra menjünk. Ezt egy kicsit lehet finomítani, ha van egy ~1000-et sebző TD, akkor ne az szedje ki az illetőt, ha van rá mód.
Annál viszont nincs idegesítőbb, amikor megmarad az ellenféltől négy egylövéses tank és így esnek neki a mi fullhp-s tankunknak. Egy médium tankkal, ami kevesebbet sebez, de gyorsabban tölt, azzal érdemes ilyenekre vadászni.
Vannak az egy fős helyezkedésnek csapat orientált megfelelői. Például a fordított beállás, kifejezetten alkalmatlan manőver csapatban. Viszont a halszálka formában történt beállás, vagy sarkon egyszerre kifordulást meg kell tanulnunk. Ezt jó eséllyel valaki majd megmutatja gyakorlatban, vagy kérdezzünk rá, ha ilyen taktikai elemet használ a parancsnok.


 - Én haltam meg először, csak 400 sebzésem van -
Sajnos mindig lesz valaki, aki az első lövéssorozatnál meg fog halni - mert ő kapja a fókuszt, - ez skilltől független, inkább a véletlenen, az ellenfél jelölésén fog múlni. Persze ha az ellenfél okos és lát az első vonalban táras tankot, vagy kirívóan gyengén páncélozottat, akkor az lesz az első célpont. Erre mi is számíthatunk, hogy nekünk is azt kell elsőként lőnünk.

Ennek a esetnek a másik véglete, ha valaki a parancsra nem hallgatva hátul marad. Nyilván elég szép sebzést ér majd el, mert őt nem lövik, egészen addig sebezhet amíg ki nem végzik a társait. Majd a parancsnok számon kéri, hogy miért nem volt a többiek között felvenni a sebzést, védeni a kis hp-s társakat. Még az is lehet, úgy más lett volna az összecsapás kimenetele. Erre szokott a legszánalmasabb kifogás lenni az, hogy ő neki mennyi sebzése van, egyáltalán nem lehet hibás.


- Tank fölény, hp fölény itt is fontos! -
Ha négy-öt tankunk kapott már egy-egy lövést - mielőtt összecsapnának -, akkor ez a fő támadásnál jelentős hiányosság lehet. Figyeljünk ilyen helyzetekben, ne kerüljön az ellenfél hp fölénybe, vagy épp mi harcoljuk ki!
Ha valakit előre egy arty, vagy egy TD kinulláz, akkor az könnyen eldöntheti a masszaharc sorsát. Sok csapat addig leskelődik és izzasztja a védőket, amíg egy-két tankos tankfölényt sikerül kiharcolni és csak akkor kezdenek bele a végső támadásba.
Avagy gyönyörű példa erre az ESL csata, ahol akkor is nyerünk, ha csak egy nyolcas tankkal vezetünk az ellenfélhez képest. Rengeteg csatát láttam már, hogy az utolsó fél percig egymás elől bujkálnak, egymást hp-ját csipkedik csak a csapatok. Ha ott valakit kiszednek óriási lesz a tankfőlény, a kevesebb tankkal rendelkező csapatnak kell támadnia, ő áll vesztésre. Ha mindenki él még a végére, akkor az utolsó pillanatban rohannak rá az ellenfélre, kitáraznak és mire elkezdenének visszavonulni, tárazni, lejár az idő. Hihetetlenül jól fókuszálják a táras tankok előnyét és ezzel nyerik meg a csatát.

VTEPS álltal engedélyezett anyag
www.vteps.hu